Nehéz napok ezek a szülők számára. És nem egyszerűen a világ megtévesztő állításainak támadása miatt, hanem annak üteme miatt is. A modern társadalom órái egyre inkább a technológiai innovációhoz és a karrierjüket bálványozó nőtlen férfiak és nők üteméhez igazodnak. A bibliai gyermeknevelés, valamint az általa megkövetelt minőségi időbefektetés – és az ehhez szükséges ütem – gyakran ellentétes a modern hatékonyság- és termelékenységi vágyainkkal.
A szülőket feszültség éri: bár nem siettethetjük a gyermekek fejlődését, de nem maradhatunk közömbösek a növekedés iránti igényükben sem. A sajnálat a láthatáron terül el, ha figyelmen kívül hagyjuk a jövőbeli következményeket, ha hagyjuk, hogy az éretlenség megmaradjon ezekben a fiatal tanítványokban, akiket szeretünk. Nem tudunk mikrohullámú sütővel haladni; a gyümölcs lassan, szinte láthatatlanul termelődik. De akaratlanul is akadályozhatjuk az előrehaladást. A szülők megengedése, hidegsége vagy elfoglaltsága megbotránkoztathatja a gyermeket. Bár minden gyermeknek tökéletlen szülei vannak, ezek enyhíthetik a tökéletlen nevelésünk hatásait.
A gyermekek gyors növekedése emlékeztet arra, hogy a ma az amink van. Éppen amikor úgy tűnik, hogy nem lesz vége a pelenkáknak, a gyerekek elmennek otthonról – és mit csináltunk ezekkel az évekkel? Milyen tempót alakítottunk ki? A tegnap már a múlté, és lehet, hogy a holnap nem úgy valósul meg, ahogy mi elképzeljük. De a mai nap azért adatott nekünk, hogy vigyázzunk az örökkévalóságra. És Isten egy személyre szabott, testre szabott kegyelmet rendelt ki a mai napra, beleértve a kegyelmet is, hogy lassítsunk, és kevesebbet tegyünk, ha a kevesebb több – ezt a tempót Pál gyaloglásnak, nem pedig futásnak írja le.
A lehetőségeink a gyermekeinkkel nem tartanak örökké. Az idő akadálytalanul telik, pillanatról pillanatra. Nem áll meg. Nem lassít. Nem teker vissza. Nem tudunk gazdálkodni az idővel; csak önmagunkkal tudunk gazdálkodni. Nem gyűjthetünk időt, és nem úgy tölthetjük, ahogy akarjuk. Ezért „annak munkáját kell cselekednünk, aki [küldött] minket, amíg nappal van; eljön az éjszaka, amikor senki sem tud dolgozni ”(János 9: 4).
Határozza meg szülői célját: Krisztus szemlélése és hozzá hasonlóvá válása. Pálhoz hasonlóan a galatai gyülekezettel, nekünk is fel kell nyögnünk „a szülés gyötrelmében, amíg Krisztus meg nem születik” gyermekeinkben (Galata 4:19). E célból ennek megfelelően kell stratégiát készítenünk. Tegye Jézus kiváló tulajdonságait folyamatosan gyermekei elé. Térjen vissza hozzá.
